Gosztola község
Gosztola- ez a hegyek, dombok között megbúvó kis falu- mindig Zala vármegyéhez tartozott. Soha semmilyen változás nem száguldott keresztül rajta.
Az első említés a faluról 1269-ből datálódik, amikor is a Bánffyak birtokolták a település egy részét.
1337-ben Gosztula, 1352-ben Gosztoja, 1357-ben Gasztalya néven őrzik a mai Gosztola nevét a megsárgult papírok. A kutatók szerint a név a szláv Goszticiló személynévből eredeztethető.
Kéry gróf, 1690-ben Szapáry Péternek adta el az egész szécsiszigeti-uradalmat Gosztolát is, mely utóbbinak erdői csak tűzifát adott.
1747-ben Szécsisziget filiája Gosztola, ahol megépítik a Szent Imre kápolnát. A település sajátos, néprajzilag egyedi házaikat fából és agyagból építették, a helyi lehetőségeknek megfelelően zsupp tetővel fedték.
1848 előtt úrbéres községként említik a könyvek, 1871 után pedig kisközséggé minősítik.
1925-ben a község tulajdonában lévő 1209 kataszteri hold területen csak a szegénység termett meg.
Ekkor számlált lakosainak száma 192 ember, melynek fele a faluban, fele pedig a szőlőhegyen élt szétszórtan és többnyire földműveléssel foglalkoztak.
A települést ekkortájt csak a megyei útról lehetett megközelíteni, ahonnan egy csapás vezetett be, így aztán idegen sem igen tévedett erre.
A századelőn gróf Andrássy Sándor neve csengett ismerősen errefelé, aki az egész település területének 3/4-ét birtokolta. A noha szőlő jól becsült nedűnek számított akkor, mert a Balatonmelléki Hegyközség és Borvidék is számon tartotta. A községnek egyetlen nem vagyoni joga volt: a vadásztatásé.
A II. világháború alatt 5 lakója lett a harcok áldozata.
Az 1970-es évektől Rédics Községi Közös Tanácshoz tartozik Gosztola.
Az 1960-70-es évektől Gosztolán erőteljes leépülési korszak vette kezdetét. A település korábban halálra volt ítélve, itt minden szabad területet külterületté nyilvánítottak és fával ültettek be, akkoriban ugyanis az erdőtelepítést díjazta az állam. A falu reménytelen helyzetbe került: a jugoszláv határsávban a helyiek nem remélhettek fejlesztési lehetőséget. 1983 körül a piciny falu leépülési folyamata már szemmel látható volt, ugyanis ekkor halt ki a falu egyik fele, Alsógosztola, vagy ahogy a helyiek nevezik Kisgosztola, mely Gosztolától 1km-re található egy gyönyörű kis völgyben.
1975-ben 40 lakossal rendelkezett, a villany biztosított volt, a vizet ásott kútból nyerték. Mégis az 1980-as évek elejére a kicsiny faluból elköltöztek és 1983-ra az idős emberek halálával teljesen kihalt a falu. Most a szép völgyben kettő ház áll. Ráadásul ide a legutóbbi időkig nem vezetett út: az őszi és tavaszi csapadék valóban vendégmarasztaló sárt csinált az agyagból. Talán ez az oka, hogy az 56 lakóházból és 215 lakóból álló falucska lassacskán szinte elnéptelenedett.
1980-as évek közepén a lakosok száma 25fő körül mozgott. Több kísérlet is történt a falu megszüntetésére, a lakók azonban összefogtak és küzdöttek a fennmaradásért.